Készman József

Művészettörténész, Műcsarnok Nonprofit Kft, produkciós vezető

Az Aviva Képzőművészeti Díjról: Teljesen valószerűtlennek tűnt, hogy egy a kortárs képzőművészettel közvetlen módon nem foglalkozó, tehát ennyiben ’outsider’ cég ekkora összeget invesztál a kortárs művészetbe. Annál nagyobb öröm volt, hogy tényleg komoly a szándék, és megvalósul a projekt. A Műcsarnok szakmai vezetése rendkívül fontosnak ítélte meg a Díj létrejöttét. Most már bizonyos, hogy mozgalmas és küzdelmes lesz az első év, hiszen máris kérdések kereszttüzébe került a kezdeményezés. Valószínűleg a kiállítás és a díjátadás körül újra fel fognak lángolni a viták. Meg kell értenünk a vita kapcsán megfogalmazódó álláspontok mozgatórugóit, a mögöttük, a háttérben zajló folyamatokat. A Díj tehát segít abban, hogy tisztábban lássunk a vélemények és álláspontok sűrűjében.

A jelöltjéről: eredetileg: Mécs Miklós Pál (média)művészt jelöltem, aki fiatal kora ellenére rendkívül sajátos és karakteres, kontextus-teremtő művészi pozíciót képvisel a hazai művészeti színtéren. Az ő személye egy fontos alkotói modellt, az avantgárd eredetű, alapvetően szubverzióra épülő, a kulturális mintákat és cselekvésformákat átértelemző-felülírő, kritikus hangvételű művésztípust testesíti meg. Mécs eddigi munkásságában benne rejlett egy adekvát reakció az egész szituációra. Kihívást jelentett továbbá az is, hogy Mécs munkáinak jelentős része nem hagyományos múzeumi darab - nem kép a falon, szobor a térben -, hanem gesztus, akció, gondolat. 

A Műcsarnokban 2009. június 24-én rendezett beszélgetésen Készman József művészettörténész jelöltje, Mécs Miklós, egy rögtönzött akció – az Enyingi Képzőművészek „gyengeség-demonstrációja” – keretében átnyújtott egy levelet, amelyben tájékoztatta a jelölő kuratóriumot és a Díj alapítóját arról, hogy nem fogadja el jelölését a Díjra.

Készman József így kommentálta Mécs Miklós lemondását:

Személyes döntése teljesen korrekt és logikus: versenyhelyzetként éli meg a Díjra történt jelölését, és nem kíván részt venni egy ilyen „ki a jobb”-játékban? Levelében pontosan fogalmaz: nem az ő idegrendszerére mérték, ezért inkább kiszáll. Ha úgy tetszik, ez a gesztus az ő műve/alkotása a Díjra mint szituációra, „very special”. Ezzel viszont új helyzetet teremtett: azzal, hogy kiszállt, erősíti az ő művészi pozícióját, de negligálja az Aviva kezdeményezését. Hosszasan tépelődtem, vajon hogyan tovább, ebben a helyzetben mi a helyes döntés. Mivel megítélésem szerint számos olyan negyven alatti művész van (szinte csak ilyen létezik?!), akinek mind alkotói, mind szociális szempontból jól jönne a díj, így a kiírás értelmében új jelöltet állítok. Új jelöltem: Uglár Csaba